Harmatfüvek (Drosera)

A rovaremésztő növények közül leginkább a különböző harmatfüvekkel találkozhatunk itthon. Nevük görög eredetű, jelentése napban csillogó, mely szemléletes leírása annak, amely látvány először szembeötlik rájuk nézve. E növények leveleit csillogó ragadós tentákulumok (bunkós mirigyszőrök) borítják, melyek nemcsak különleges látványt kölcsönöznek, de az állati "táplálékkiegészítők" beszerzésére is szolgálnak.

Általános leírás

A harmatfüvek az egész világon élnek, alakban és méretben nagyon különbözőek. Sok nedves helyen megtalálhatóak, főleg tőzegetlápokon, mocsarakban. Élőhelyükön a létfontosságú nitrogénvegyületekből csak igen kevés akad, így itt csak azok a növények tudtak fönnmaradni a törzsfejlődés folyamán, amelyek kiegészítő állati táplálék befogására szolgáló rovarfogó és emésztőszerveket alakítottak ki.

 A harmatfű rovarfogási módszere

A harmatfüvek rovarfogó technikáját a légypapír elvhez hasonlíthatjuk. Mikor az áldozat rászáll a növény levelére, azonnal beleragad a tentákulumok ragadós cseppjeibe. Ekkor a környékbeli tentákulumok is ráborulnak az áldozatra, majd lassan az egész levél rátekeredik. A felületi tentákulumok minden irányba, a peremen találhatóak csak befelé képesek behajlani. Ha rovar helyett szervetlen anyag érintkezik a mirigyszőrökkel, akkor ez a mozgás nem váltódik ki. A rovart egy-két nap alatt feloldják az emésztőnedvek, melyek a levelek közepe táján található emésztőmirigyekből választódnak ki. A növény táplálékát főleg apró repülő rovarok alkotják, melyeket a cseppek csillogása vonz. A cseppek fajonként különböző mértékben vörös festékanyagot (antociánt) tartalmaznak, mely tovább fokozza a látványt.

Csoportosítás, fajták

A drosera fajok nagyon különböző növekedésűek attól függően, hogy milyen környezetből származnak. Az évelő harmatfüvek olyan melegebb éghajlatú helyekről származnak, ahol egész évben van nedvesség és ezért nem kényszerülnek arra, hogy leveleiket ledobják. Ezek minimum két évig élnek és sokszor szaporodnak oldalhajtásokból. A tőrózsás vagy gumós fajok olyan helyeken találhatóak, ahol az év egy időszaka száraz. Ezek a növények a nedves időszakban föld alatti gumókat hoznak létre majd a száraz évszakban nyugalmi időszakba kerülnek. Más fajok csupán egynyári növénynek tekinthetők, a kifejlett növény magokat vagy sarjakat hoz a következő évre. Ezek a fajok ritkán tarthatók egy évnél tovább.

Hogyan tartsunk otthon harmatfüvet?

A harmatfüvek kevés kivételtől eltekintve azt kedvelik, ha gyökerük nedves tőzegben, levelük tűző napon áll. Vigyázzunk azonban, mert a magas páratartalom létfeltételük. Ha szobában, üvegházban vagy az ablaküvegek között tartjuk őket, akkor mindig álljon víz körülöttük. Fedett terráriumban vagy floráriumban nincs szükség álló vízre, a páratartalom így is megvan. Talajnak használjunk tőzegmohát, a mindenütt kapható Novobalt tökéletesen megfelel. Esetleg, ha hozzá tudunk jutni mészmentes homokhoz (a normál homokban túl sok kalcium és ásványi só van), akkor vegyítsük ezzel fele részben, növényeink még jobban meg fogják hálálni, ugyanis nem fognak az algák elszaporodni a tőzeg felületén, veszélyeztetve, elnyomva az apróbb magoncokat. Soha ne hagyjuk, hogy a talaj kiszáradjon! Hús és rovartáplálékról nem kell gondoskodnunk, elég amit a növény megszerez magának, de ha nincs rovar a közelben az sem gond, ne próbáljuk meg mesterségesen etetni! A mérsékelt égövi fajták tartásánál ügyelni kell arra, hogy ezeknek a növényeknek szükségük van egy téli hidegebb nyugalmi időszakra. Ilyenkor kitehetjük őket a szabadba, semmi bajuk nem eshet, ugyanis a természetben is általában ezt az időszakot fagyott állapotban töltik. Vigyázzunk arra, hogy földjük épp csak nedves legyen. Mivel ilyenkor nincs növekedés, nincs szükségük fényre sem, akár a hűtőszekrénybe vagy a garázsba is betehetjük őket. Érdemes ezeket a fajokat egy csak a számukra fenntartott terráriumba vagy floráriumba ültetni, hiszen így könnyebben kezelhetők.

Virágzás és szaporítás a saját tapasztalatok szerint

A harmatfű félék virágzata általában nem annyira látványos. Sokszor a virágzás meg is viseli növényünket, azonban ha helyesen tartjuk és elég fény éri, akkor nemsokára virágozni fog. Saját tapasztalatunk a nálunk kapható kisebb méretű drosera fajokkal van. Ezek magasra felnyúló, "kipöndörödő" virágszárakat hoznak, melyeken minden nap csak egy vagy két virág nyílik. Miután a virág becsukódott, elszárad, és a következő napra a virágszár annyit "pöndörödik", hogy a következő bimbó legyen legfelül. Készüljünk fel arra, hogy ezek a szárak még kis növénynél is 20-40 centiméteresre nőnek, ha túlságosan vékonyak akkor ne hagyjuk a növényt erőlködni. Az elszáradt virágok helyén hamarosan magok képződnek, melyek igen-igen aprók. Érdemes őket egy tiszta fehér papírlapra lerázni időnként. Nálunk az a bevált módszer, hogy ezeket a magvakat egy olyan lezárt befőttesüvegbe tesszük, melyben nedves tőzeg van, de elszórhatjuk akár floráriumban is. A szakirodalom szerint a különböző drosera fajták magjai más-más körülmények között hajtanak, van amelyik a hőmérsékeltre, van amelyik fényre vagy füstre kezd el csírázni. A nálunk kapható fajok azonban úgy tűnik nem ilyen válogatósak, floráriumban, megfelelő fényviszonyok mellett (télen mesterséges fény) kiirthatatlannak tűnnek. Sok harmatfű hoz oldalhajtásokat is, melyek idővel teljes értékű növényekké fejlődnek. A jobb eredmény érdekében ezeket leválaszthatjuk az anyanövényről és távolabb ültethetjük őket, ha elég nagyok. Számíthatunk arra is, hogy a megvásárolt növények mellett a talajban elfekvő magokból idővel újabb és újabb kis növények alakulnak ki, valamint az egyes növények gyökerei is új növényt hajthatnak.

                                                                         forrás:gazlap.hu

Kicsit összeszedettebben írom le az előzőeket!!! Hogy könnyen át lehessen tekinteni.

Nagyon egyszerű a tartásuk, kezdők is megpróbálkozhatnak vele és valószínűleg nemsokára szép "húsevő-farmmal" büszkélkedhetnek.