Felfelé törő(Moyogi)

 Ez az egyik leggyakrabban látott stílus. Kialakítása nem nehéz, de a szabályok betartása igen fontos. A törzs „S” alakban görbüljön, de ne csak síkban, hanem a tér minden irányába. Sok kanyar és különösen, ha azok erősek, az rontja a fa megítélését. A fa csúcsa a törzs kiindulópontja fölé essen. A törzs fokozatosan vékonyodjon. Az ágak a törzs görbületének a külső részéről induljanak ki. Az ágakat szintén „S” alakura neveljük. Az alsó ágak legyenek a legerősebbek, a magasabban levők pedig vékonyabbak és rövidebbek. A törzs jelentős része és az ágrendszer látható legyen. A lombkorona egy szabálytalan háromszög alakba legyen foglalható. A törzs a fa magasságának 1/3-a legyen, innen indulhat az első ág. A fát ne a tál közepébe ültessük, hanem attól kissé hátrább és balra. (esetleg jobbra). Kedvező, ha erőteljes gyökerek látszanak a föld felszínén minden irányban. Ha csak egy erős gyökér van az hiba. A gyökér és a föld közt ne lehessen átlátni. Már az alapanyag beszerzésekor figyeljünk a törzs görbeségére, mert egy vastagabb fát már nem tudunk megfelelően meghajlítani. Ha a visszavágás miatt nem begyógyult seb van a fán, akkor a lehetőség szerint rejtsük el a lombok közé. A növények többsége alkalmas erre a stílusra.